Hitler és a náci ideológia

Adolf Hitler 1889-ben született egy osztrák kisvárosban, Braunauban. Az igen szerény anyagi körülmények között felnövő Hitler korán elveszítette szüleit. Művésznek készült, de sikertelenül jelentkezett a bécsi Képzőművészeti Főiskolára. Ezután évekig nyomorgott bécsi tömegszállásokon, és főleg festményei eladásából tartotta el magát. 1913-ban Münchenbe költözött, és az első világháború kitörésekor önkéntesként belépett a német császári hadseregbe. Hamarosan előléptették, többször megsebesült, és bátorságáért megkapta a Vaskeresztet. 1918-ban egy gáztámadás során egy időre teljesen megvakult. A vesztes háború végén megbukott a császár, Németországon kommunista felkelések söpörtek végig, állandósultak a sztrájkok és az utcai harcok. Ebben a zavaros időszakban Hitlert a német hadsereg propagandaszervei alkalmazták agitátorként. Munkája során került kapcsolatba egy szélsőséges politikai párttal, amelynek hamarosan tagja, majd vezetője lett.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) 1920 februárjában jelentette meg 25 pontos programját. A náci ideológia kevés újdonságot tartalmazott, és leginkább a 19. század második felétől megjelenő nacionalista, rasszista, antiszemita, keresztényellenes, majd antibolsevista eszmék ötvözeteként volt jellemezhető. Hitlert főleg Joseph Gobineau, Ernst Renan és Houston Stuart Chamberlain tézisei befolyásolták. Gobineau nem volt antiszemita, elmélete szerint a történelem során a birodalmak és civilizációk bukását a fehér, fekete és sárga fajok ártalmas keveredése okozta. Renan úgy vélte, hogy a magasabb rendű árják folyamatos harcban álltak és állnak a pozitív tulajdonságokkal nem rendelkező zsidókkal. Az 1899-ben megjelent "A 19. század alapjai" című művében Chamberlain kifejtette, hogy az antik görögök és rómaiak örököseként az "alkotó" germán faj az új kiválasztott nép, amelynek feladata az emberiség megmentése az erkölcstelen, anyagias, és a saját fajuk tisztaságát védő "nem alkotó" zsidókkal szemben. Hitlerre jelentős hatással voltak a Charles Darwin evolúció-elméletét eltorzító szociáldarwinista eszmék. Ezek szerint akárcsak a természetben az állatok között, úgy az emberi társadalmakban is állandó harc folyik. A küzdelemből mindig a legerősebb faj kerül ki győztesen, amely joggal hódíthatja el a gyengébbektől a fennmaradásához szükséges életteret (Lebensraum). A szociáldarwinisták nyomán Hitler is meg volt győződve, hogy hasonlóan a természethez, a különböző emberi "fajok" keveredése is káros és egyenlő az öngyilkossággal, hiszen végső soron az adott faj életéért és fennmaradásáért folytatott harc sikerét veszélyezteti.

A nemzetiszocialista (röviden náci) párt programja élesen elítélte az első világháborút lezáró, "árulók" által kötött versailles-i békét és annak előírásait (a német hadsereg létszámának 100 ezer főben való korlátozása, nagy összegű jóvátétel a győzteseknek, Elzász-Lotharingia és más területek elvesztése). Támadta a kommunistákat és azonnali népjóléti intézkedéseket (munkanélküliség és a kapitalista kizsákmányolás felszámolása stb.) követelt. A 25 pontos programból 7 tartalmazott zsidóellenes kitételeket (a zsidók nem lehetnek "néptársak" és állampolgárok, a zsidó bevándorlókat távolítsák el az országból, számolják fel a kamatrabszolgaságot, államosítsák a főleg zsidó tulajdonban lévő áruházakat, a németül megjelenő újságoknál csak nem zsidók lehessenek szerkesztők, az irodalmat és kultúrát tisztítsák meg az idegenektől stb.).

1923 novemberében Hitler és mozgalma Münchenben sikertelen puccsot hajtott végre. A lázadást a karhatalom könnyedén leverte, Hitler bíróság elé került. Általános közérdeklődés mellett zajló pere során lehetőséget kapott politikai nézeteinek propagálására. Büntetését a landsbergi börtönben töltötte. Itt írta meg nézeteit összefoglaló "Harcom" (Mein Kampf) című könyvét. Később, a harmincas-negyvenes években a kortárs politikusok gyakran meglepődtek Hitler egyes döntésein, pedig már a Mein Kampfban hitet tett a bolsevizmus és létrehozója, a "világzsidóság" elleni harc mellett. Kijelentette, hogy a német nép fennmaradása csak a keleti lengyel és szovjet területek megszállásával biztosítható. A Mein Kampf, és folytatása, a kevésbé ismert "Zweites Buch" (Második Könyv) hemzsegett az antiszemita kitételektől: a zsidókat parazita, vérszopó, áruló, gaz és egyéb jelzőkkel illette. Hitler azzal vádolta a zsidókat, hogy céljuk a világuralom, "más népek fajtalan elkorcsosítása, a legnagyobb nemzetek faji szintjének lealacsonyítása, a nemzeti értelmiségiek kiirtása...és az uralkodás az így létrejött faji zagyvalék fölött". Műveiben a zsidókat az emberiség megrontóinak nevezte, mivel szerinte ők voltak felelősek csupa káros téveszme, a humanizmus, a pacifizmus, a szocializmus, a bolsevizmus, a demokrácia, a kereszténység, a lelkiismeret stb. elterjedéséért.

Antiszemita és keresztényellenes nézetei a hatalomra kerülés után tovább radikalizálódtak. Néhány Hitler-idézet az 1939 és 1945 közötti periódusból:

1939. január 30: "Amennyiben a nemzetközi zsidó finánctőkéseknek Európában és azon kívül sikerül a népeket még egyszer világháborúba taszítaniuk, akkor ennek eredménye nem a Föld bolsevizálása, tehát a zsidóság győzelme lesz, hanem a zsidó faj megsemmisítése Európában". 1941 júliusa: "Hosszútávon a nemzetiszocializmus és a vallás nem létezhet együtt...az emberiséget ért legsúlyosabb csapás a kereszténység megjelenése volt. A bolsevizmus a kereszténység törvénytelen gyermeke, mindkettőt a zsidók találták ki."

1941 októbere: " A kereszténység lázadás a természeti törvény ellen, tiltakozás a természet ellen", Krisztust "népvezérnek kell tekinteni, aki szemben állt a zsidókkal...bizonyos, hogy Jézus nem volt zsidó...A zsidók egyébként úgy tudták, hogy ő egy kurva és egy római katona gyermeke volt".

1942. január 30: "Tisztában vagyok azzal, hogy a háború csak azzal végződhet, hogy vagy az árja népeket irtják ki, vagy pedig a zsidóság tűnik el Európából. 1939. szeptember 1-én (helyesen 1939. január 30-án, lásd feljebb) a Reichstagban már kijelentettem...hogy ez a háború nem úgy fog végződni, ahogyan azt a zsidók elképzelik, hogy tudniillik a z európai árja népeket kiirtják, hanem úgy, hogy ennek a háborúnak a végeredménye a zsidóság megsemmisítése lesz."

1942. júniusa: hiba volt a Bibliát németre fordítani mert "...így minden német ki van szolgáltatva ennek a zsidó halandzsának".

A második világháborút kirobbantó, a Szovjetunió lerohanására és a zsidók kiirtására parancsot adó Hitler a második világháború éveiben úgy látta és láttatta, hogy kétfrontos harcot vív a keletről támadó "judeobolsevizmussal" és a világzsidóság által irányított, romlott nyugati demokráciákkal. Még az 1945. április 29-én - tehát öngyilkossága előtt egy nappal - kelt politikai végrendeletében is úgy fogalmazott, hogy nem ő akarta a háborút, abba a zsidó, vagy a zsidók érdekében működő (angol, francia, amerikai) politikusok kényszerítették bele.